átkelés a nyugati gerincen
(vázlat egy készülő albumhoz)
később a verandán. semmire sem
megyek a szavakkal. az érzés,
ami visszalök erre a pontra,
újra és újra a névtelenségre emlékeztet.
mintha visszafelé fejteném a szálakat.
mozdulataim kifelé vezetnek,
idegen maradok a tájban.
estére elhagyjuk a lombkoronahatárt.
előtte órákat egy sziklaperemen
töltök. néhány óvatos kép fentről:
egy völgy, egy tengerszem,
a lenti rengetegre vetülő
árnyékok közt a sajátom.
mindez támpont. kifogások nélkül
követni az összes apró elmozdulást.
még tovább nyílni. ilyenkor valami
őrzi, megtartja bennem a fényt.
nincs kezdete, vége. csak a kettő
közötti, örökös rés, amibe áramlik.
megállás nélkül zubog.
zsebemben kavicsok, neveink
helyén az ég, ahogy áthalad
a szemközti csúcsokon.
mintha évezredek óta magamban
hordoznám. ahol végül összeérne
és belém zuhanna minden. a távlatra
figyelek ekkor. valaki a völgybe vezető
úton halad. megáll. nem lép tovább.
Borítókép: Rebloggy
