Valahol méréseket végeznek
az építkezéseket mindig módszeres rombolás előzi meg
a kiválasztott területet először a földdel teszik egyenlővé
aztán a romokat kell eltakarítani gondos odafigyeléssel
az utolsó betondarabig egy ismeretlen helyre szállítják
az addigi architektúra kifosztott maradványait hogy helyet készítsenek
a következő körben érkező munkagépeknek amik majd
lánctalpaikkal megpuhítják újra a földet hogy utána
mint egy kiéhezett vadállat a hosszú tél után
feltéphessék a föld horpaszát a megfelelő helyen
és ha már minden ami volt megsemmisült és élőlényeknek sincs nyoma
a legyalult terület forgácsait elsimítják és egy nagy gödröt ásnak
színültig töltik fémmel és betonnal
míg köt a szürke massza új rajzok készülnek és a teherautók
hosszú sorokban szállítani kezdik a folytatáshoz szükséges alapanyagot
már az első nap történnek sérülések a vért mohón szívja be a kiszáradt anyag
de a munka folyik tovább az építési terület magába fogad mindent
de nem adja könnyen magát
lekerítik a tereket elzárják oldalról a széltől felülről a naptól
tágas kotorékokat készítenek a felszínen hogy beléjük férjen minden
rettegése a beköltözőknek és egyre magasabbra törnek az ég felé
mikor a falak már állnak és helyére kerül a mennyezet a gépek helyét
emberek veszik át akik maguk is gépek izmaik magukban hordozzák
ezer évek mozdulatait a piramisok építése óta változatlan koreográfiáját
a kétségbeesett létezésnek majd lassan tisztulni kezdenek a belső terek
a falakon pedig megjelennek az első árnyékok minden készen áll
a külső munkaterület rendezése zajlik a rombolás után bekötöznek rajta minden sebet
de csak a felszínt éri minden mozdulat és fákat és bokrokat ültetnek a kavicsos földbe
fűmaggal szórják be az épületek közti tereket ahol még javában járnak a teherautók
aztán azok is eltűnnek és lassan megjelenik az élet a falakon belül
a rend tökéletes minden funkcionál
az utolsó épület mögött
egy ottfelejtett ásónyomban
megáll az esővíz
Borítófotó: The Classic Journal