Legyőzöttek
1.
Az egyik hely üres.
Mindenki mosolyog.
Kanalak, villák,
kések fénylenek
tompán, szelíden.
Valaki levest
szed. Gőzölög
a nyugalom.
Béke van.
Eszelős szeretet.
2.
Csak testek vannak
és mozdulatok.
Megfeszülő
izmok, rángó
végtagok: egymást
sebző ölelések.
Csak hangok vannak,
vörös zajok. Trágár
imák, kéjes üvöltések:
segélykiáltások.
3.
Néhány kilométerre
innen az eget
ágyúzzák,
a világ sötét,
formátlan még:
rohanunk
a közeledő fényszórók
felé, mi űzött
vadak, mi rettegő
szarvasok.
Horror vacui
Névtelen uráli falu.
Állatbőrök, vér és pálinka
szaga. Kövér varjak
lógnak a fákról, az utak
sehová sem vezetnek –
elernyedő kéz a fejsze
nyelén. Már nem az enyém.
Leülök az út szélére.
Csak a nap végét várom.
Héjak
1.
A függőleges hómezőn
egy képzelt lovas
vágtat, a kijáratot keresi.
Lavina az arca,
engem is eltemet –
2.
Szemfényvesztés csupán
tested melege, mondja az őr,
majd begyújtja a kályhát.
Engem néz. Vár. Lassan
olvadni kezd –
3.
A szél zihálva magyarázza
a telet, de a férfi
nem figyel, csak sózza,
sózza az utat.
Sötétedik –
Borítófotó: Enews Tech