Suszter
Waclaw Koniuszko: U szewca, olaj és vászon
Az árnyékban a műhely legfontosabb kellékei
alig látszanak. Kezében a tűt úgy tartja,
akár a legyet. A fény, a virággal eltakart
ablakból megfiatalítja az arcát. Délután van.
Nincsen rajta se ránc, se szemüveg és
horgas orra sincs, mi felnagyítaná mosolyát,
vasaltan feszül rajta az ing, karja kamaszos.
Egy inas, aki eljátssza elhunyt tanítóját.
Nem látni egészen cipőnek se jobb, se bal
párját. Mindkét lábfeje védtelen és meztelen.
Valahol – bennünk – megszólal egy hang,
míg a falon a szélcsengők mozdulatlanok.
A lombikban a ragasztó: az egyszerű tudománya.
Előtte a merev kerámiakereszt: a keresztény hite.
