tartozik…
…ez az élet jócskán egy sor
beváltatlan ígérettel csöndesülvén
a zajlás már tisztul az elme s nem
hullámzik a lélek de lágyul az
akarat és halkul a bírvágy is
a tovatűnő számonkérés csúcsai
már nem fontosak maradt a sztoikus
nyugalom szemlélve a múló
éveket de tisztulván a látás
azért fájó hogy már
nem bízik úgy a szív
Sanzon
már napról napra vékonyabb a bőröm
átlátszik rajta minden fájdalom
a tegnapokat szép lassan legyőzöm
de ami most van azt nem vállalom
már öt éve hogy kínoz ez a lányarc
mint vén bohóc úgy sírok vállamon
csak égek így mert nem múlik e fád harc
és hogy nézek ki: rakás szánalom
és bújnék el a francba mert kimondom
hogy három hónap folyton rám köhög
hogy őt kell minden szövegemben nyomnom
és van ki szán és van ki jót röhög
be jó lenne ha oly vékony lehetnék
hogy elolvadjak mint tavalyi hó
a közhelyekből többet nem is tolnék
mert minek él egy ilyen nagy tahó
